Magával a résszel nem volt semmi gond, de fősztori szempontjából bődületesen pofára lettünk ejtve. Mindenki arra kíváncsi, hogy akkor most mi a fene Luciferrel, meg a Nagy Kaszással erre kapunk egy kis pszichózást egy feelerrel. Szó se róla nem volt rossz rész, csak ezt most nem kellett volna.

Sam és Dean hangoztatva a sztorijukat önként és dalolva vonulnak be a sárgaházba, hogy apjuk egy régi haverjának segítsenek lefülelni egy szörnyet, aki a betegeket öldösi. Beindul a pszichoterápia, mindketten elkezdenek halucinálni, hullák agyát nézik meg és közben még az igazgató meggyilkolására is rávetemednek, aminek következtében Samet úgy belövik, mint Uma Thurmant a Ponyvaregényben. Kiderül, hogy egy wraith-szal állnak szemben, aki végül szépen elkapnak és utánna pizsiben menekülnek a gyogyóból.

Klasszikus old school első évad feeling, ami nagyon jót tett a résznek. Legalább egy picsit visszaidézték, hogy anno miért szerettem meg ezt a nagyon ellaposodott sorozatot. A két főszereplő kitett magáért, a csavarok a helyén voltak és az a kevés vizuális effekt amit a rész felvonultatott szintén jó lett.

Mr. Kripke egy kicsit nagyobb hangsúlyt a főszálnak és némi kreativitást hozzá és akkor az évad talán megkapja a kegyelem kettest.